Szívem ujjong üdvözítő Istenemben
A templom sötét. Gregorián énekre nyílik a sekrestyeajtó és kezükben gyertyát tartó szerzetesek vonulnak ki rajta méltóságteljesen. Így kezdődött az előadás az éjféli mise előtt valamikor nagyon régen...
Kedves akkori szereplőtársaim! Biztosan emlékeztek még azokra a számunkra "hősi" időkre, amikor Antal János atya, majd Szappanyos plébános atya és káplánjai, Gyuri és Dió, szívesen vették az akkori huszonévesek lelkesedését, ötleteit, a "hétfőiek" akadályt nem ismerő elszántságát - és engedélyt adtak, hogy a budaörsi templomban a gyönyörű karácsonyéjjeli mise előtt előadást tarthassunk a hívek és a magunk örömére - és reméltük, Jóistenünk tetszésére is.
Az emlékezet hiányos, ki tudja, mit őrzünk meg életünk végéig és mi az, amit ennyi év távlatából már nem tudunk felidézni, akármennyire is szeretnénk.
Néhány emlékfoszlányt megosztanék veletek és arra ösztönzök mindenkit, akiben ez további emlékeket idézne föl: jegyezze le és küldje el nekünk, hogy közkinccsé tehessük azokat. ( supala.virag@brke.org )
Kezdeném ott, hogy akkor még - a 70-es, 80-as években - sem mikrofon, sem reflektorszerű világítás, de még fűtés sem volt templomunkban. Úgy hordtuk össze, amit jónak gondoltunk: így lett pl. egy otthoni diavetítőből és egy papírhengerből arcot megvilágító "reflektor". Az aláfestő zenét, ahol szükség volt rá, kis magnóval oldottuk meg, a jelmezeket szintén otthon készítettük, kivéve talán a Szent Erzsébet-előadásunkban a szerzetesi csuhákat - azt kölcsönöznünk kellett.
Hogy mit adtunk elő? Először karácsonyi verseket szavaltunk, énekeltünk, dramatizáltunk egy-egy szentírási jelenetet. Én - mivel végül rám hárult Szent Erzsébet alakjának eljátszása - a legjobban arra az előadásra emlékszem. Karomban közösségünk néhány hónapos kisbabájával, oldalamon két kisgyerekkel űzettem ki váramból és kerültem kolostorba.
De emlékszem egy nagyon szép Kis herceg előadásra is, amit karácsony délutánján gyerekeknek adtunk elő - akkor még azt hívén, ez egy gyerekeknek szóló mese.
A legcsodálatosabbak a késő estébe nyúló próbák voltak a félhomályos, hideg templomban, amikor éreztük, hogy jóra törekszünk és a legjobbat akartuk magunkból kihozni.
Ugye, más is emlékszik ezekre az estékre, aki e sorokat olvassa? Osszuk meg egymással ezeket a szép emlékeket! Előre is köszönöm!
S.SzK
(Akinek lenne régi fényképe, azt is szeretettel várjuk e-mailen!)
2020.12.21 14:34
