Keresztény esküvő Betlehemben - esküvőn Palesztinában 2/3. rész

A jeruzsálemi óváros forgatagából kikeveredve a helyiektől kértem útbaigazítást a közeli buszállomás felé, hogy busszal menjek át az izraeli-palesztin határon Betlehembe.

Szerencsére nem egy hosszú útról van szó, azonban az ottani helyzet miatt ezek az utak sohasem hasonlítanak egymásra, rutin nincs. Megkerestem a járatot és már irány a határövezet. Határátlépés után pár perc és megérkeztem a buszvégállomásra. Kiszálltam és vártam barátomat, hogy megbeszélésünk szerint elhozzon. Amíg nem érkezett meg, a helyi taxisokkal beszélgettem, hogy gyorsabban teljen az idő.

Nemsokára egy autó állt meg mellettem és egy hangot hallottam: „Habib, yallah, yallah” (Barátom, menjünk, menjünk); barátom kiáltott ki a kocsiból nevetve. „Habib, I thank God to see you in good health!” (Barátom, hálát adok Istennek, hogy jó egészségben látlak!) válaszoltam én. Beültem mellé a kocsiba és máris ott folytattuk beszélgetésünket, ahol múltkori találkozásunkkor abbahagytuk. Természetesen mivel lehetne jobban megünnepelni a találkozásunkat, mint egy jó korai vacsorával, mellé egy shisha-val és egy jó Taybeh sörrel (Taybeh az egyetlen kizárólag keresztények által lakott település Palesztinában.)

Barátom és menyasszonya is Betlehemben születtek, palesztin keresztények. Barátom Palesztinában dolgozik, menyasszonya Olaszországban turisztika-szakon végzi tanulmányait. Minden tiszteletem az övéké és az ott élő keresztényeké, mivel egy évek óta tartó konfliktus közé „szorultak be”, viszont hitükért keményen kiállnak. Ezt valahol értünk, Európában élő keresztényekért is teszik.

Beszéltünk arról is, hogy milyen kilátásuk van életük betlehemi folytatására, hol szeretnének élni a jövőben. Mély tiszteletet érdemlően mindketten Betlehemben képzelik el családjuk jövőjét, minden nehézség, néha megaláztatás ellenére. Elkényelmesedett, felületes mindennapjainkban gondoljunk többször az üldözött keresztényekre és ne engedjük az életünkbe a kompromisszumkészség néha jól hangzó, konfliktuskerülésre kiválóan alkalmas, de érték-errodációhoz vezető irányelveit.

Este a család búcsúztatta a vőlegényt. Szülők, testvérek, rokonok, barátok gyűltek össze a vőlegény szülei házánál, beszélgettünk, ettünk, zenét hallgattunk és közben mindenki már a másnapi esküvőre gondolva osztotta meg régi közös élményeit. Nagyon jó hangulatú összejövetel volt, melyben érezni lehetett a vőlegény búcsúztatásának fontosságát.

Másnap eljött az esküvőre való indulás ideje. Először a menyasszony házához mentünk, az ott is szokást képező „menyasszony-kikérés” ünnepi eseményére. A kikérést helyi élő népzene kísérte, melyet népviseletbe öltözött férfiak szolgáltattak.

A násznép ezután a menyasszonyi autót követve a templom felé vette útját. Maga az esküvői szertartás a Születés Temploma melletti Szent Katalin templomban volt, melyet a ferencesek építettek 1881-ben. A menyasszony viszont a Születés Temploma ajtaján keresztül (alacsony kis ajtó, amelyen csak fejünket lehajtva tudunk bemenni, ezzel is kifejezve tiszteletünket) ment be a templomba

és ment át egy másik bejáraton a Szent Katalin templom előkertjébe, ahol a vőlegény várta. Elsőként a násznép ment be a virágokkal és gyertyákkal csodálatosan feldíszített templomba és foglalta el a helyét.


Miután leültünk, a házasulandó pár szülei, testvérei jöttek be középen, majd megjelent az ifjú pár és együtt járultak Isten oltára elé.


Az esküvői a római katolikus szertartás szabályai szerint folyt arab nyelven ortodox elemekkel. A szertartás közben, a pap kíséretében, az ifjú házasok átvonultak a Szűz Mária mellékoltárhoz, ahol a feleség imádkozott férje jelenlétében. Ezután a főoltárnál folytatódott az esküvői ceremónia, majd a kivonulás.

A szertartás után a nálunk is ismert gratulációk következtek, azzal a különbséggel, hogy itt a nagycsalád (kb. 30 ember) fogadta egyenként a gratulációkat. A gratulációra felsorakozott sor legvégén volt az ifjú pár, a szülők és a nagyszülők. Ezt követően mindenki hazament, hogy átöltözzön és rápihenjen az esti vacsorára.

folytatás hamarosan...

2018.09.09 13:48
Miserend
H K Sze Cs P Sz V
07:30
08:00
09:00
10:30
18:00

Közösségeink

Nepomuki Szent János Plébánia Karitász Csoport

". . . Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen és felruháztatok engem, beteg voltam és meglátogattatok engem, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. . . . Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek. . . Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek egynek e legkisebbek közül, nekem sem cselekedtétek. . . " (Mt. 25,35-36, 45).

Budaörsi Kolping Család

A Kolping-mozgalom egyik legfontosabb feladata, hogy tagjaival egyre mélyebben megismertesse a keresztény értékeket és ezáltal tettekre serkentse őket. Ebben alapvető útmutatás Kolping Adolf életpéldája és műve, valamint a katolikus társadalmi tanítás.

A budaörsi Siloe karizmatikus imaközösség

1967 februárjában hétvégi lelkigyakorlatra gyűlt össze a Dugnesne Egyetemen (USA) tanáraival egy fiatalokból álló csoport. Az a vágy élt szívükben, hogy a Szentlélek megújítsa azokat a kegyelmeket, melyeket a keresztségben és a bérmálásban kaptak...

Szent Tarziciusz Egyesület

A 2000-es évek elején kezdett el érlelődni néhányunkban a gondolat, hogy mi lenne, ha a Budaörsi Római Katolikus Egyházközség szép számú ministráns közösségét egy civil szervezetbe integrálnánk, amely értünk, céljaink eléréséért jönne létre...
 

Élünk - Újság

Élünk újság

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2018. április 1.) 60. szám

Élünk újság

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2017. december 24.) 59. szám

Élünk újság

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2017. április 16.) 58. szám