Ismerjük meg egymást! – Pálfay Gellért

A magyarkurir.hu-n megjelent cikk hívta fel figyelmemet a Szamaritánus Szolgálatra és annak igazgatójára, Pálfay Gellértre, aki egyházközségünk tagja. Feltettem neki néhány kérdést és nagyon pontos és fontos válaszokat kaptam.

Hogy kerültetek Budaörsre, mióta laksz itt családoddal? Hányan vagytok, mivel foglalkoztok?

1990-ben kötöttünk házasságot feleségemmel, Mariannával. Én pedagógus és szociális végzettségű vagyok, feleségem könyvtárkezelő, de ő eddig nagyrészt otthon volt négy gyerekünkkel. Most már ismét munkába tud állni, ezért most átképzi magát szociális asszisztensnek. Úgy látszik, megfertőződött mellettem az évek alatt. A viccet félretéve: tényleg szívesen végezne ilyen jellegű munkát. Nem vagyunk tősgyökeres budaörsiek, 23 éve élünk itt, de a gyerekeink már itt nőttek fel, itt jártak óvodába, iskolába.

Hogy érzitek magatokat Budaörsön? Végzel-e feladatot az egyházközségben?

Hálásak vagyunk, hogy Budaörsön élhetünk. Én például sok helyen éltem gyermekként és felnőttként is, de sehol nem éreztem magam igazán otthon. Itt hamar be tudtunk illeszkedni, közösségre és barátokra találtunk. Meglepő volt, hogy fiatal családként milyen sok helyről kaptunk hívószót és támogatást. Az Egyházközség fontos része az életünknek. Persze mindig van bennünk egy bűntudat, hogy nem vagyunk elég aktív tagjai közösségünknek, ami sajnos igaz is. Köszönettel tartozunk mindenkinek – papjainknak, közösségvezetőknek, rendezvényszervezőknek és minden olyan áldozatos testvérünknek - akik az elmúlt évtizedekben ilyen gazdaggá, színessé és lelkessé tették Budaörs keresztény családjainak életét. Amiben mi most rendszeresen részt veszünk, az egy házaspáros közösség, Marianna révén a karizmatikus imacsoport, férfikör, a sportegyesület alkalmai, nyári táborok.

Hogy kerültél Vácra a Szamaritánus Szolgálathoz? Kit szolgál és hogyan ez a szervezet?

A magyarázat a következő: 1995-től már egy gyermekotthonban dolgoztam Budapesten. A dolog érdekessége, hogy soha nem szerettem volna ilyet csinálni. Ekkor költöztünk Budaörsre és Illéssy Matyi atya beszélt rá, hogy menjek el erre a helyre, mert ez nekem való. Kezdetben nehezen viseltem ezt a munkát és az állami gondozottakkal való foglalkozást, de aztán benne ragadtam. Nagyon problémás kamaszfiúkat gondoztunk ezen a helyen. 12 évig voltam ott.

A Váci Egyházmegye 2006-ban létrehozott egy otthont Alsónémediben, ahol eredetileg drogfüggőket fogadtak volna, de ez nem tudott megvalósulni. Hogy ne vesszen kárba a törekvés, az intézményből aztán egy speciális gyermekotthon lett „Szegletkő” néven . Olyan 12-18 éves fiúk kerültek ide, akiket a családból kivettek állami gondozásba, kábítószer-használók és többnyire bűncselekményes hátterűek voltak. Laczkó Mihály atya váci egyházmegyés pap indította el ezt az otthont és kezdte el vezetni. Megismerkedtünk és, mivel valamit értettem ehhez a feladathoz és nem állt tőlem távol egyházi intézményben dolgozni, elhívott és én mentem. 7 évet voltam ebben az otthonban. Az intézmény vezetése mellett a gyámi feladatokat is elláttam, így történt, hogy sajátjaimon kívül még több mint 100 gyermekem volt ebben a hét évben.

Hogy lettél a Szolgálat igazgatója?

A Váci Egyházmegye ekkor már sok egyéb szociális és gyermekvédelmi intézményt tartott fenn. Beer Miklós Püspök atya mindig is fontosnak tartotta, hogy az Egyház az oktatás mellett szociális feladatokat is vállaljon át az államtól és az önkormányzatoktól, és hozzon létre új intézményeket. 2013-ban kerültem Vácra a Szamaritánus Szolgálathoz, mint fenntartó intézményhez, és 2014-ben nevezett ki Püspök atya a szervezet élére igazgatónak. Nagyon sok mindennel foglalkozunk a bölcsődétől az idősek gondozásáig.

Gyermekotthon-nevelőszülő hálózat- szegénységben élő rászorultak étkeztetése – idősek nappali és bentlakásos otthona – házi segítségnyújtás - támogató és betegápoló szolgálat – bölcsőde és hátrányos helyzetű gyerekek napközi ellátása mind a feladataink közé tartozik. Közel kétezer ellátottról gondoskodunk nap mint nap az egyházmegye területén Pest és Nógrád megyében.

Az egyházi fenntartó szervezet és ezen belül az én munkám ezeknek az intézményeknek, szolgálatoknak az irányítása, felügyelete. Fontos azonban, hogy - a törvényesen és jó szakmai színvonalon elvégzett feladaton túl - meg tudjuk jeleníteni az Egyház sajátos hivatását: a leginkább rászorulók szamaritánus irgalmával való segítését és az evangelizációt.

Mindig azt halljuk, hogy Budaörs gazdag város. Szerinted itt hogy lehetne behatóbban „szamaritánuskodni”?

Azt gondolom, hogy a budaörsi egyházközösség nemcsak anyagiakban gazdag, hanem az egymásra figyelés és önzetlen segítés lelkisége terén is. Sokszor láttuk, hogy egy-egy bajbajutott testvérünket milyen komolyan felkarolt, támogatott a közösség súlyos anyagi és lelki krízisek esetén. Ezt saját példámon keresztül is meg tudom erősíteni: amikor 2005-ben nagy anyagi kár ért bennünket, jelentős pénzadományt kaptunk, amiért a mai napig nagyon hálásak vagyunk keresztény testvéreinknek. Egy helyi közösségben nagy szükség van az ilyen önszerveződő, önkéntes segítő jelenlétre. Legyen az anyagi, lelki vagy hitbéli támogatás. Természetesen szükség van arra is,hogy az Egyház felvállalja hivatásszerűen is a szociális feladatokat.

Elfér egymás mellett tehát mindkét forma: a professzionális segítés és a felebaráti szereteten alapuló önkéntes vállalások. Nem szabad ezért azt gondolnunk, hogy a hivatásosok majd megcsinálnak mindent, mert ez a dolguk. De, akinek ez a szakmája, se gondolja hogy ő már mindent megtett és csak a tisztelet illeti meg. Ma nagyon sok társadalmi probléma, nehéz sorsú ember élethelyzete egészen közel kerül hozzánk, amivel nehezen tudunk mit kezdeni – különösen, ha ezek nem is a közösségben élők között jelentkeznek, hanem egy „felebarátunkat” érintőek. Az elhanyagolt gyermek, az italos állapotban lévő koldus a templomkapuban, a depressziós szomszéd, az önellátásra már alig képes magatehetetlen idős ember, a gyermekét bántalmazó szülő, a szenvedélybeteggé váló, elmagányosodó, hitüket elvesztő vagy elhagyó, lelki sérüléseket hordozó emberek. Azt gondolom ez nagy kihívás a mai keresztény emberek számára. A szív és az ész folyamatos küzdelme. Hiszem, hogy meg kell hallanunk a Lélek indítását azokban az esetekben, amikor tennünk kell valamit, még ha az nem is tűnik mindig ésszerűnek.

Végül hadd idézzem Horváth Ádám jezsuita atyát: „Ha nem tudjuk a tehetetleneket, a gyengéket, a kicsinyeket és a szegényeket megvédeni, közösségi életünk értelmét veszti. Ha csak a magunk javát nézzük és megelégszünk legszűkebb környezetünk boldogulásával, mi magunk is az embert torzító társadalom eszközévé válunk. A hittel élő ember számára a kiszolgáltatott emberek védelmének feladata alól nem lehet kimagyarázkodás. A „ elközelgő” Isten Országa annyiban valósul meg közöttünk, amennyiben érzékenyek vagyunk a környezetünkben élő ínségre.”

Köszönjük, kedves Gellért, és áldott húsvéti ünnepeket kívánunk az egész családnak!

2018.03.08 10:19
Miserend
H K Sze Cs P Sz V
07:30
08:00
09:00
10:30
18:00

Közösségeink

Nepomuki Szent János Plébánia Karitász Csoport

". . . Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen és felruháztatok engem, beteg voltam és meglátogattatok engem, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. . . . Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek. . . Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek egynek e legkisebbek közül, nekem sem cselekedtétek. . . " (Mt. 25,35-36, 45).

Budaörsi Kolping Család

A Kolping-mozgalom egyik legfontosabb feladata, hogy tagjaival egyre mélyebben megismertesse a keresztény értékeket és ezáltal tettekre serkentse őket. Ebben alapvető útmutatás Kolping Adolf életpéldája és műve, valamint a katolikus társadalmi tanítás.

A budaörsi Siloe karizmatikus imaközösség

1967 februárjában hétvégi lelkigyakorlatra gyűlt össze a Dugnesne Egyetemen (USA) tanáraival egy fiatalokból álló csoport. Az a vágy élt szívükben, hogy a Szentlélek megújítsa azokat a kegyelmeket, melyeket a keresztségben és a bérmálásban kaptak...

Szent Tarziciusz Egyesület

A 2000-es évek elején kezdett el érlelődni néhányunkban a gondolat, hogy mi lenne, ha a Budaörsi Római Katolikus Egyházközség szép számú ministráns közösségét egy civil szervezetbe integrálnánk, amely értünk, céljaink eléréséért jönne létre...
 

Élünk - Újság

Élünk újság

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2018. április 1.) 60. szám

Élünk újság

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2017. december 24.) 59. szám

Élünk újság

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2017. április 16.) 58. szám