A titkos szemináriumtól a káplánságig

Nehéz utazás Krakkóból - Krakkóba (1943 – 1948). Az életkörülmények egyre nehezebbek az országban. Nincs mit enni. Amit jegyre kiosztanak, abból nem lehet megélni.

Télen nincs tüzelő. A telek pedig elég hidegek, a hőmérséklet gyakran -20 fok alá süllyed.
Egyre rosszabb a helyzet. De közeledik a háború vége. A német hadsereg több fronton is vereséget szenved. Már megvannak a jelei, hogy visszavonulnak Lengyelországból, Krakkóból. Mindent elvisznek az országból, aminek valamilyen értéke van: értéktárgyakat, drága anyagokat, könyveket, festményeket, szőnyegeket, szobrokat, gépeket, gyári berendezéseket. Közeledik a front. Már hallani a lövéseket. A város felett katonai gépek szállnak. Január 17-én a németek minden hidat felrobbantanak a Visztulán. Az érseki palota összes ablaka betörik, a tetőcserepek hullanak a magasból. Az utcákon tankok járnak, autók, katonák tülekednek. 1945. január 18-án Krakkóba bevonul a szovjet hadsereg. Vége a háborúnak.

Az egész lengyel nép hozzáfog a romok eltakarításához, egy normális élet elindításához. A lelkészek is elkezdik a szeminárium épületének rendbetételét. Sok a munka. A tetőn nincs cserép, kitört ablakok és megégett parketta mindenhol. Minden piszkos, romos. Karol társaival együtt üvegezi az ablakokat, hordja a padlásra a cserepeket, súrolja a parkettát, rendezi a könyvtárat. Lassan elindul a normális élet a Jagelló Egyetemen. A teológiai tanszék az elsők között kezdi meg a munkát. A termek még hidegek, nincs elég szék, elég asztal, még a könyvtár sincs teljesen rendbe téve és feltöltve. A németek részben elégették, részben elhordták.

Karol befejezi az 1945/46-os tanévet. A nyári szünidő után Sapieha krakkói érsek atya azt tanácsolja Karolnak, hogy menjen ki Rómába és szerezze meg a doktorátusi végzettséget. 1946. október 31-én az érseki palota kápolnájában pappá szenteli. Első miséjét Halottak Napján a Wawel régi, román stílusú Szent Leonárd kápolnájában tartja. A misén néhány barátja és Figlewicz atya vesz részt.

Karol, ekkor már papként, Rómába utazik. Lenyűgözi a város szépsége, hangulata. Rómában süt a nap, érnek a narancsok, a fenyők és ciprusok illatoznak. A frissen szentelt pap az Angelicum egyetemen tanul. Itt sok nyelvvel, színesbőrű diákokkal van körülvéve. Intenzív tanulás következik, hétvégeken azonban a műemlékek sokaságát látogatja.
Először természetesen – a katakombákat. Járja a föld alatti, szűk folyosókat, ahol az első keresztények nyugszanak, köztük mártírok is. Megismeri a múzeumokat, főleg a vatikáni múzeumot. Megnézi a régi bazilikákat és azok csillogó mozaikjait. Legszívesebben a Szent Péter Bazilikában időzik, Szent Péter sírjánál…

Szünidei utazásnak az érsek atya Párizst ajánlja neki. Karol az Irlandaise utcában lakik a lengyel szemináriumban, a Panteon mellett. Állítja, hogy Párizs különbözik Krakkótól és Rómától, de szintén elbűvölő. Megcsodálja a középkori gótikus templomok épületeit, amelyek mindig is érdekelték őt. Megcsodálja a Notre Dame-ot…Vasárnaponként, amikor misére megy, ijedten tapasztalja, hogy több templom is üres – az emberek nem vesznek részt a vasárnapi istentiszteleteken. Ha vannak is néhányan, kevesen. Mi lehet ennek az oka? Azokat próbálja megtalálni, akik erre választ adhatnak. Találkozik a Francia Misszió lelkészeivel, látja buzgóságukat, jó kapcsolatukat a világi társadalommal.
Ismét megerősödik az a meggyőződése, hogy a társadalom keresztény lelkülete nagy mértékben attól függ: vannak-e olyan papok, akik aktívak, résztvesznek az eseményekben, nagyon szeretik Istent és az embereket – és ezt közvetíteni is tudják másoknak.

A következő hónap uticélja Belgium, ahol hasonló helyzetet talál, mint Párizsban. De itt is talál egy lelkes atyát, Cardijnát, aki a JOC szervezetet vezetik. Ez fiatalokból álló közösség, akik Krisztus példáját akarják követni, a szerint élni és alakítani a társadalom életét.
A szünidő végén Karol visszatér Rómába. Egy év múlva ledoktorál és 1948-ban hazatér Lengyelországba. (Summa cum laude minősítést kap doktori munkájára, melynek címe: Keresztes Szent János hitének problematikája)

Sapieha érsek úr kinevezi káplánnak Niegowicébe. Ez egy kis plébánia, amelyhez több falu és kistelepülés is tartozik. Karol atya örül, hogy végre lelkészi, közösségi munkát végezhet: miséket tart, prédikál, hittant tanít a gyerekeknek minden, a plébániához tartozó helységben. Hosszasan ül a gyóntatószékekben. Keresztel, esket, temet. Új templom építését tervezi az egyházközségi képviselő-testülettel és az idős plébános atyával egyetértésben, hiszen a régi templom kicsi is, nagyon leromlott is. Esténként olvas, készül az órákra, a prédikációkra. Ha ezen felül még marad ideje, cikkeket, verseket ír.
Egy év után áthelyezik Krakkóba, a Szent Flórián plébániára káplánnak. A munka ugyanaz, de itt már középiskolásoknak is tart hittanórákat.

A Szent Flórián templom majdnem Krakkó közepén áll. Az egyetemisták is szívesen járnak ide. Nem kell sok idő hozzá, hogy felfedezzék az új papot. Meghívják prédikációt, előadásokat tartani. Karol atya érzi, hogy mindez nem elég, közvetlenebb kapcsolatra is szükség van – legalább olyanra, mint amilyen az Élő Rózsafűzér társulat volt. Az alkalom hamarosan eljön.

Egyszer kóruspróba után megszólal valaki, hogy még soha nem látott krókuszokat.
-    Láttál már krókuszt?
-    Nem. És te?
-    Én se.
-    De hát akkor meg kellene néznünk.
-    Akkor utazzunk el valahová.
-    De hová?
-    Zakopanéba. Ott a legszebbek a krókuszok. Kérdezzük meg Karol atyát, eljön-e velünk!

Így indult az első kirándulás. Ettől kezdve Karol „bácsival”, ahogyan a fiatalok őt nevezték, nyakukba veszik a világot. Egész éven át vagy gyalogtúráznak, vagy bicikliznek. Télen – síelnek. Nyáron két hétre vagy akár egy hónapra is a hegyekbe mennek. Sokat kajakoznak a folyókon vagy a tavakon. Misét hallgatnak, amelyet a „Bácsi” tart nekik. Megreggeliznek, szétszedik a sátrakat és egész nap kajakoznak. Estére újra sátrat vernek, tábortüzet gyújtanak. Vacsorát készítenek, imádkoznak és énekelnek a tűz körül késő éjszakáig. Eközben sokat beszélgetnek – fontos és kevésbé fontos témákról is.
(folytatjuk)

(Forrás: Ks. M. Malinski: Najchętniej grał na bramce, 1985)

2020.06.15 16:15
Miserend
H K Sze Cs P Sz V
07:30
08:00
09:00
10:30
19:00

BRKE TV

Közösségeink

Budaörsi Werner Alajos Kórus

A kórus története hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Fennmaradt plakátokról és egykori kórustagoktól is tudjuk, hogy templomunknak már 1946-ban is volt énekkara. A kórust az akkor itt szolgálatot teljesítő, zenét kedvelő fiatal plébános, Sík Zoltán hozta létre.

Nepomuki Szent János Plébánia Karitász Csoport

". . . Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen és felruháztatok engem, beteg voltam és meglátogattatok engem, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. . . . Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek. . . Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek egynek e legkisebbek közül, nekem sem cselekedtétek. . . " (Mt. 25,35-36, 45).

Budaörsi Kolping Család

A Kolping-mozgalom egyik legfontosabb feladata, hogy tagjaival egyre mélyebben megismertesse a keresztény értékeket és ezáltal tettekre serkentse őket. Ebben alapvető útmutatás Kolping Adolf életpéldája és műve, valamint a katolikus társadalmi tanítás.

A budaörsi Siloe karizmatikus imaközösség

1967 februárjában hétvégi lelkigyakorlatra gyűlt össze a Dugnesne Egyetemen (USA) tanáraival egy fiatalokból álló csoport. Az a vágy élt szívükben, hogy a Szentlélek megújítsa azokat a kegyelmeket, melyeket a keresztségben és a bérmálásban kaptak...

Szent Tarziciusz Egyesület

A 2000-es évek elején kezdett el érlelődni néhányunkban a gondolat, hogy mi lenne, ha a Budaörsi Római Katolikus Egyházközség szép számú ministráns közösségét egy civil szervezetbe integrálnánk, amely értünk, céljaink eléréséért jönne létre...
 

Élünk - Újság

Élünk újság - 64. szám

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2020. április 12.) 64. szám

Élünk újság - 63. szám

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2019. december 15.) 63. szám

Élünk újság - 62. szám

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2019. április 21.) 62. szám