A Lélek ugyanaz

A Budaörsi Kolping Család nagyon szép napokat töltött július elején az ország nyugati-déli csücskében. Sok helyet és templomot bejártak, a megőrzendő értékeket keresték és amit megtaláltak, az mindig ugyanaz: keresztény magyarságunk és emberségünk. Mottónk volt: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!”

Őrség, Vendvidék, Muravidék, majd ismét Őrség – ez volt az útvonal.

A balatonszentgyörgyi körforgalomnál spontán ötletre álltunk meg a lengyel zarándoktragédia emlékművénél. A međugorjei Szűzanya hófehér szobra és a hatalmas, harangokkal díszített kopjafa előtt imádkoztunk értük: a holtakért és élő szeretteikért. Első állomásunkon, a zalalövői múzeumban megtudtuk, hogy a római kori Pannonia provincia katonái állomásoztak itt és még a közelmúltban is sok római emléket tártak fel a régészek. A Szent László templom üvegablakán megörökítették a vértanú boldog Brenner János atyát, akiről e tájon nem lehet megfeledkezni. Szombathelyen született, Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében volt káplán és Zsidán, miközben beteghez indult nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással ölték meg 1957. decemberében.
A szentgotthárdi étteremben, ahol ebédeltünk, éppen egy katolikus gyerektábor lakói vonultak be. Örültünk a csendes, rendes étkezésnek – ők bizony halkabbak voltak, mint mi…

Az ország legnyugatibb magyar települése Felsőszölnök, közel a hármas határkőhöz, ahol a magyar-osztrák terület szláv népessége, a vendek élnek. A szlovén tájház helyiségeit a ma is tiszteletben álló, 50 évig helyben szolgáló plébános atya bútorai töltik meg a templom padlásáról előkerült régi faszobrok társaságában. Ezután egy szlovén mintagazdasághoz mentünk fel a hegyoldalba: a házigazdákkal nem találkoztunk, de a rétről hazatérő gulya kedvesen fogadott bennünket…
Útközben a buszon, mint mindig, most is igyekeztünk hitünket és tudásunkat gyarapítani: szentek életével, a napi evangéliummal, helyi történelmi emlékekkel foglalkoztunk. Különleges és fontos színfolt volt egyik testvérünk személyes beszámolója Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról: Járjunk együtt az úton!

Második napi uticélunk a gyönyörű kis határvidéki város, Szentgotthárd volt. Nem sokan jártak közülünk autógyárban ezelőtt, így nagy érdeklődéssel ismerkedtünk az autómotor-gyártás rejtelmeivel az Opel-gyárban, amely sok környékbeli férfinek ad munkát. Az első ciszterci templom romjaira épült magtár mellett, amely napjainkban színházként üzemel, haladtunk a városházára, vagyis a ciszterciek volt kolostorépületébe, amely egybeépült a monumentális Nagyboldogasszony templommal. A polgármester úr fogadott minket a múltból átmentett, az eredeti freskók másolatával díszített tárgyalóteremben, majd a valamikori refektóriumban megcsodáltuk a régi cserépkályhát és a felolvasó kőbalkonját. A felállványozott, felújításra váró templomba a szlovén parlamenti szószóló asszony, Erika vezetett át minket. Sokat megtudtunk a város jelentős ipari múltjáról, amelyből már csak egy nagy kémény maradt. Az Opel-gyár inkább a férfiaknak ad munkát, a nők helyzete elég nehéz mostanában.
Szép nyári meleg nap volt, így a vállalkozókedvűek megmártóztak a Hársas-tó hűs habjaiban, majd siettünk az apátistvánfalvi Határőr Emlékhelyre, ahol egy volt határőr várt ránk és mesélt a múlt árnyairól: amikor még a határ közelébe sem mehetett az, aki nem lakott a környéken. A szolgálat közben elhunyt határőrök emlékét márványtábla őrzi, de, hogy hányan haltak meg a „határsértők” közül, ki tudja…

Szlovéniában három helyre készültünk: a gyönyörű freskóiról híres, XIV. szd-i Szent Márton templomba Mártonhelyre, a Muravidék központjába, Muraszombatba, és Dobronakra. Budaörsi templomunk első védőszentje is Szent Márton volt – így mindig kicsit otthon érezzük magunkat ilyen helyen. Muraszombati sétánkat a Szent Miklós templomban kezdtük, majd a „várban”, a volt Szapáry-kastélyban sétáltunk végig a múzeumi termeken. Itt a népi élet és történelmi múlt bemutatása mellett nagy hangsúlyt kap a szlovén függetlenségi mozgalom és 1919, amikor kikiáltották a Vendvidéki Köztársaságot. A kastély régi hangulatát egy szoba őrzi csak és a gyönyörű fasor az evangélikus templom felé. Dobronak igazi szívet melengető hely volt számunkra: a helyi magyar közösség intéző-vezető asszonya, Anna fogadott minket a magyar tájházban. Megható történeteit napestig elhallgattuk volna a magyar családok életéről, törekvéseiről, az élő, programokkal teli, gyerektábort befogadó tájházi életről, hagyományőrzésről. Büszkén mesélte: náluk 100 éve (!) mindig megtartják a magyar nyelvű szentmisét vasárnap 10 órakor.


Elérkezett az utolsó nap, indultunk az Őrségen át hazafelé. Misekezdetig volt még annyi időnk, hogy megálljunk a szalafői Pityerszer skanzenjében és átéljük a régi gazdálkodó, állattartó élet hangulatát. Megérkezett a híres tökös-mákos rétes is, tehát megkóstoltuk… A kondorfai Szent Lukács templomban örömmel láttuk a sok fiatalt – a lányok is ministráltak -, és hallgattuk a fiatal Köbli Tamás atya egyszerű, közvetlen prédikációját. Mise előtt és után tudtunk a helybeliekkel is beszélgetni. Örömmel vettük a hírt, hogy a megürült házak mindig találnak új gazdára, fiatalok költöznek be.
Utolsó előtti állomásunk Őriszentpéter volt, betértünk az árpádkori katolikus erődtemplomba, melynek védőszentje Szent Péter. Jó volt időzni az ősi falak között.
Hazafelé megálltunk Kolontáron, hogy meglátogassunk egy Budaörsről elszármazott kedves pszichológusnőt.  Ő a vörösiszap-katasztrófa után ment segíteni, hogy az érintettek valahogy fel tudják dolgozni a tragédiát. Milyen az élet? Ott találta meg párját és most már két aranyos kisgyermek anyukája.
A számunkra fontos értékek megőrzését helyeztük előtérbe utunkon. Láttuk, hogy elődeink, kortársaink ezt hogy tették, teszik – és mi ezt hogyan tehetjük. Hűséggel Urunk, embertársaink, a teremtett világ iránt.  Kérjük mindehhez a Szentlélek segítségét!

SzK

(A képen a Szent Márton templom Martjanciban.)

2019.07.18 13:35
Miserend
H K Sze Cs P Sz V
07:30
08:00
09:00
10:30
19:00

Közösségeink

Budaörsi Werner Alajos Kórus

A kórus története hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Fennmaradt plakátokról és egykori kórustagoktól is tudjuk, hogy templomunknak már 1946-ban is volt énekkara. A kórust az akkor itt szolgálatot teljesítő, zenét kedvelő fiatal plébános, Sík Zoltán hozta létre.

Nepomuki Szent János Plébánia Karitász Csoport

". . . Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen és felruháztatok engem, beteg voltam és meglátogattatok engem, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. . . . Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek. . . Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek egynek e legkisebbek közül, nekem sem cselekedtétek. . . " (Mt. 25,35-36, 45).

Budaörsi Kolping Család

A Kolping-mozgalom egyik legfontosabb feladata, hogy tagjaival egyre mélyebben megismertesse a keresztény értékeket és ezáltal tettekre serkentse őket. Ebben alapvető útmutatás Kolping Adolf életpéldája és műve, valamint a katolikus társadalmi tanítás.

A budaörsi Siloe karizmatikus imaközösség

1967 februárjában hétvégi lelkigyakorlatra gyűlt össze a Dugnesne Egyetemen (USA) tanáraival egy fiatalokból álló csoport. Az a vágy élt szívükben, hogy a Szentlélek megújítsa azokat a kegyelmeket, melyeket a keresztségben és a bérmálásban kaptak...

Szent Tarziciusz Egyesület

A 2000-es évek elején kezdett el érlelődni néhányunkban a gondolat, hogy mi lenne, ha a Budaörsi Római Katolikus Egyházközség szép számú ministráns közösségét egy civil szervezetbe integrálnánk, amely értünk, céljaink eléréséért jönne létre...
 

Élünk - Újság

Élünk újság - 62. szám

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2019. április 21.) 62. szám

Élünk újság - 61.szám

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2018. december 16.) 61. szám

Élünk újság - 60. szám

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2018. április 1.) 60. szám